1. Termikus ciklus teszt
A hőciklus-tesztek általában két típusból állnak:magas és alacsony hőmérsékletű ciklustesztek, valamint hőmérsékleti és páratartalom ciklustesztek. Az előbbi elsősorban a fényszórók magas hőmérsékletű és alacsony hőmérsékletű váltakozó ciklusú környezetekkel szembeni ellenállását vizsgálja, míg az utóbbi elsősorban a fényszórók magas hőmérsékletű és magas páratartalmú és alacsony hőmérsékletű váltakozó ciklusú környezetekkel szembeni ellenállását vizsgálja.
Általában a magas és alacsony hőmérsékletű ciklustesztek meghatározzák a ciklus magas és alacsony hőmérsékleti értékeit, a magas hőmérséklet és az alacsony hőmérséklet közötti időtartamot, valamint a hőmérséklet változási sebességet a magas és alacsony hőmérsékletű konverziós folyamat során, de a a tesztkörnyezet páratartalma nincs megadva.
A magas és alacsony hőmérsékletű ciklusteszttől eltérően a hőmérséklet és páratartalom ciklusteszt a páratartalmat is meghatározza, és általában a magas hőmérsékletű részben van megadva. A páratartalom mindig állandó állapotban lehet, vagy a hőmérséklet változásával változhat. Általánosságban elmondható, hogy az alacsony hőmérsékletű rész nedvességtartalmára vonatkozóan nem lesz megfelelő szabályozás.
![Hősokk-teszt és magas hőmérsékletű teszt [1]](http://www.ubytestequipment.com/uploads/Thermal-shock-test-and-high-temperature-test11.jpg)
2. Hősokk teszt és magas hőmérsékletű teszt
A célja ahősokk tesztcélja a fényszóró ellenállásának vizsgálata a drasztikus hőmérséklet-változásokkal járó környezettel szemben. A vizsgálati módszer a következő: kapcsolja be a fényszórót, és működtesse normál módon egy ideig, majd azonnal kapcsolja ki, és gyorsan merítse a fényszórót normál hőmérsékletű vízbe a megadott ideig. A bemerítés után vegye ki a fényszórót és figyelje meg, hogy nincsenek-e repedések, buborékok stb. a megjelenésén, és hogy a fényszóró megfelelően működik-e.
A magas hőmérsékletű teszt célja a fényszóró magas hőmérsékletű környezettel szembeni ellenállásának vizsgálata. A teszt során a fényszórót egy magas hőmérsékletű környezeti dobozba helyezik, és meghatározott ideig állni hagyják. Az állási idő letelte után bontsa szét, és figyelje meg a fényszóró műanyag alkatrészeinek helyi szerkezeti állapotát, és hogy nincs-e deformáció.
3. Por- és vízálló teszt
A porálló teszt célja, hogy megvizsgálja a fényszóróház azon képességét, hogy megakadályozza a por bejutását, és megvédje a fényszóró belsejét a por behatolásától. A tesztben használt szimulált por a következőket tartalmazza: talkum, Arizona por A2, 50% szilikátcementtel és 50% pernyével kevert por stb. Általában 2 kg szimulált port kell elhelyezni egy 1 m³-es helyen. A porfújás történhet folyamatos porfúvás vagy 6 másodperces porfúvás és 15 perces leállás formájában. Az előbbit általában 8 óráig, míg az utóbbit 5 óráig tesztelik.
A vízálló teszt célja a fényszóróház teljesítményének tesztelése annak érdekében, hogy megakadályozza a víz bejutását, és megvédje a fényszóró belsejét a víz által okozott interferenciától. A GB/T10485-2007 szabvány előírja, hogy a fényszórókat speciális vízállósági tesztnek kell alávetni. A vizsgálati módszer a következő: amikor vizet permeteznek a mintára, a permetezőcső középvonala lefelé, a vízszintes forgótányér függőleges vonala pedig körülbelül 45°-os szöget zár be. A csapadékmennyiségnek el kell érnie (2,5-4,1) mm·perc-1, a forgótányér sebessége körülbelül 4r·min-1, és a vizet 12 órán keresztül folyamatosan permetezzük.
4. Sópermet teszt
A sóspray-teszt célja, hogy megvizsgálja a fényszórók fémrészeinek sópermetes korrózióval szembeni ellenálló képességét. Általában a fényszórókat semleges sószóró tesztnek vetik alá. Általában nátrium-klorid sóoldatot használnak, amelynek tömegkoncentrációja körülbelül 5%, pH-értéke körülbelül 6,5-7,2, ami semleges. A teszt gyakran permetezés + szárítás módszert alkalmaz, vagyis egy ideig folyamatos permetezés után a permetezést leállítjuk, és a fényszórót hagyjuk megszáradni. Ezzel a ciklussal folyamatosan tesztelik a fényszórókat több tucat vagy több száz órán keresztül, majd a teszt után kiveszik a fényszórókat, és megfigyelik fémrészeik korrózióját.
5. Fényforrás besugárzási teszt
A fényforrás besugárzási tesztje általában a xenonlámpa vizsgálatára vonatkozik. Mivel a legtöbb autólámpa kültéri termék, a xenonlámpák tesztelésekor gyakran használt szűrő a nappali fényszűrő. A többi, például a besugárzás intenzitása, a doboz hőmérséklete, a tábla vagy a fekete címke hőmérséklete, a páratartalom, a világos mód, a sötét mód stb. a különböző termékektől függően változhat. A teszt befejezése után az autólámpát általában tesztelik a színkülönbség, a szürkekártya minősítés és a fényesség szempontjából, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az autólámpa ellenáll-e a fényöregedésnek.
Feladás időpontja: 2024. augusztus 20